[05-11]

Minél gyengédebbek leszünk, annál erősebb a fuvalom, a kegyelem fuvalma, mely minket szárnyaira kap. Aki átadja magát Jézusnak, az könnyen hoz áldozatot. Ha valaki jól végzi napi imáit, buzgó szívvel hallgat szentmisét, ha jól gyónik, ha megfürdik a lélek a kegyelem frissítő vizeiben, ugyan vonakodik-e az ilyen az áldozattól? A nemes lelkeknek szinte természetes szükséglete az áldozat, mert ami lendület, hevülés, lelkesülés van bennük, azt az áldozatban érvényesítik. Mi, K. H. (Kedves Hívek), születtünk vízből és Szentlélekből, a Léleknek gyermekei lettünk; de ez a születés csak a kezdet. A gyermek még csak gyermek, csecsemő; de ha nevelkedik a szent kereszténység szellemében, a gyermekből okvetlenül hős lesz, mert a vér meg nem tagadja magát, a szellem érvényesülni akar, a lélek nem akar érzéki, testi, állati embert, hanem isteni embert nevelni. Ha nem volna bennünk elég kereszténység, legyen módunk rá, hogy legyen áldozatos szellemünk; annak nyomában fejlik a keresztény érzés. Így leszünk azután igazán Krisztus hívei, és ő valóban örömét fogja találni bennünk! [PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Szűz Mária, 9. old.]