[05-28]

Másodsorban azt adja nekünk a Szentlélek, amit a lélek legsajátosabb elemének mondanék, az érzéket az isteni élet s annak szelleme, pszichéje iránt. Az nem tudás, az nem akarat, hanem az a lélek érzékenysége, mely mintegy az Ő alkatából, ha szabad azt mondanom, szövetéből való. Vannak finom s vannak durvaszövésű lelkek. Mint ahogy a férfi s a nő, bár ember mindkettő, mégis csak más, másképp van beidegezve, más az érzékük s más a hivatásuk: úgy lehetnek a lelkekben is csodálatos beidegezések. Az "állati ember" lelkileg bizonyára másképp van beidegezve, mint a "lelki", s a lelki emberek ismét más és más, finomabb vagy alantasabb élet hordozói lehetnek. Egyiknek érzéke észrevetet sok mindenfélét, amit a másik nem értékel; ugyancsak hajlandóvá, készségessé teszi valamire, amire a másik nem reagál; az egyik benyomásokat vesz, melyeket a másik tompán föl sem fog. Én ily lélekbeidegezéseknek mondom a Szentléleknek úgynevezett "ajándékait". Ajándék, általános kijelentés; de neveik megmondják, hogy mik ezek: A bölcsesség, tudomány, értelem, okosság, erősség, kegyelet s Isten-félelem. Ezek a léleknek bizonyos finomságai; különös kapcsolatok köztünk s a Szentlélek közt, melyeken át a Szentlélek minket a jelzett irányokban befolyásol; orgánumok s érzék-félék a lélekben, melyek által a Szentlélekkel, a finom lelkiélet alakítójával összeköttetésben állunk s indításaira alkalmasabbak leszünk. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 166-167. old.]