[06-01]

Mily különbség a két menetelés közt: aközt, melyben az ifjú Tharsicius viszi keblére rejtve a pogány Via Sacrán a keresztény Sacramentumot, s aközt, mely Chicagóban ülte 1926. júniusában a legszédítőbb s legpompásabb ünnepet, milyet ülni világon lehet, mikor hatvanezer gyermek hozsannája üdvözölte az eucharisztikus Krisztust, s millióknak aznapi áldozásában a világ köré fonódott a szeretetnek s hódolatnak júniusi rózsákból s rezedaszálakból kötött koszorúja. Az Oltáriszentségnek e liturgiája új epifánia lett, amennyiben az egyháznak, de meg az Istent feledő világnak is öntudatába lépett a Krisztus, mint "Deus appropinquans", a hihetetlenül közel hozzánk álló s köztünk élő, fölséges és édes valaki. [PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, 335. old.]