[06-07]

Tanuljuk meg tehát az Úr Jézus Szentséges Szívétől, mily tisztelettel, szeretettel és kivált áhítattal kell keresztje és szenvedése iránt viseltetnünk. Úgy-e a keresztény léleknek egyik jellege, hogy semmiről sem tud úgy meditálni, mint a keresztről, egy igét, egy gondolatot sem tud úgy forgatni szívében, mint az Úr Jézus keresztjéről való Szent Igét; észrevesszük, hogy áhítatra gyulladni, szívet gyújtani nem lehet sehol úgy, mint az Úr Jézus keresztje alatt, és helyes: hol gyúljanak jobban a szívek, mint ahol az a Szív lángol, melynek feladata, másokat lángra lobbantani? Járuljunk e fölfogással az Úr Jézus keresztjéhez; itt kell nekünk szívvel-lélekkel átváltoznunk az Úr Jézus érzelmeibe. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 159-160. old.]