[06-08]

De az isteni erényeken kívül vannak erkölcsi erények; ezek is erők, sajátos motívumokkal s új mértékekkel. Amint ugyanis a természetes erények a természettől veszik motívumaikat s természetes rendet s szépséget s jóságot teremtenek meg: úgy a természetfölötti erkölcsi erények a Szentlélektől, egy felsőbb, nemesebb lelkiségtől veszik mértékeiket s azon akarnak naggyá nőni. Így pl. ha valaki természetes mértékletességet akar gyakorolni, azt mondja magának: "mindenből annyit, amennyi nem árthat", s az jó és helyes elv; de ha természetfölötti mértékletességre iparkodik, akkor oly szempontokat tart szem előtt, amelyeket a léleknek s a testnek viszonyából a hit világosságában merít s gondol azokra a nagy szolgálatokra, melyeket a test a léleknek tehet. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 165-166. old.]