[06-14]

Ó ti, kik az úton átmentek, figyeljetek és lássátok, mily nagy az én szenvedésem, s ha meglátjátok, biztos vagyok benne, hogy meglágyul tőle szívetek; Jézus vére valóságos permetező tavaszi eső lesz, melytől szétmállik az érzéketlenség göröngye. Ami Istent illeti, elég lett volna bármily kis szenvedés, mert a legkisebb is végtelen értékű, de nem volt elég a kis szenvedés arra, hogy a szeretet iskolája legyen. Ehhez olyan kín és szenvedés kellett, mely belenyúljon az emberi szívbe és azt összetörni képes legyen. Íme, az Úr Jézus azért szenvedett tehát, hogy megessék rajta szívünk; mi ez más, mint hogy résztvevő szeretetet keresett s ennek révén kívánta meghódítani szívünket? Ne feledjük tehát megszánni az Istent! Jézus kívánja, hogy szánjuk őt, menjünk bele e meleg érzelmekbe s mutassuk be neki az engesztelés szeretetét; e szeretet magában színarany; de ha nem is volna az, még akkor is a tökéletes szeretetnek ez nyitná meg ajtaját. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 130. old.]