[06-17]

Azonban távol attól, hogy kételkedjünk, vajon igazán Isten-szeretet-e a szánakozó szeretet, ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy a szánakozó szeretet annyira igaz, való Isten-szeretet, hogy még anyja is, dajkája is, iskolája is a legtökéletesebb szeretetnek. Aki akar szeretni megtanulni, az kezdjen szánakozni. Nem lehet szeretni sehol annyira az Istent, mint a szánakozó, résztvevő szeretet szellemében. És ez világos előttem. A tetszés szeretete, az amor benevolentiae ugyanis sokkal nagyobb tökélyt tételez fel, mint a szánalom szeretete. Az ember nehezebben tud mással örülni, mint mással szenvedni; jobban illetődik meg felebarátjának könnyétől, mint sugárzó arcától; már pedig a szívre, ha szeretni akar, legfontosabb az, hogy meginduljon, meglágyuljon; a lágy érzelmeknek porhanyós göröngyében könnyen virul ki a szeretet. Ez lévén a szív s a szeretet természete, Isten is ez oldalról támadta meg, e gyökérrostján fogta meg a szívet. A teológusok mondják, hogy az Úr Jézus azért szenvedett annyit, hogy az embert meglágyítsa; szenvedett nem közvetlenül az Istenszeretet, mint inkább az emberszeretet miatt. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 129-130. old.]