[06-20]

...megengesztelni az Úr Jézus Szívét, szomorkodni mások bűnein; élénken érezni a világ aljasságát: ez az Isten-szeretet elnyerésének biztos módja. A szánakozó szív részt vesz az Úr Jézus fájdalmaiban és örül annak, ha valamit is tehet, ami a megbántott isteni szívnek kedves. S mialatt így szánakozik, lélekben erősbödik az ember. Mert az Isten-szeretet sehol sem gyengít, még a könnyekben sem, sehol sem tesz erőtlenné, még a gyengéd érzelmekben sem, hanem felkeni a lelket áldozatos lélekké, amelynek szenvedélye: minél többet tenni, minél többet adni; mindent odaad Istenért és magának nem tart meg semmit. E szánakozó szeretettel akarjuk az Úr Jézus Szívét főleg e három napon át megengesztelni, és meg vagyunk győződve, hogy mikor engeszteljük ezt a Szívet, ugyanakkor a magunkét emeljük közel hozzá, megosztjuk gondolatait és azt, amit legjobban akar megosztani velünk, mert leginkább válik hasznunkra: fájdalmait. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 132. old.]