[07-01]

"Ó, szomjazlak Téged, te édes, fölséges Krisztus, Mert lehoztad nekem a földre az Istent. Szomjazlak, mert az élet királyi ütőere vagy; Rám hordod az erőt és fürdöm a te forró, lelket-tápláló italodban. Szomjazlak, mert több vagy, mint aminek látszol S mikor kitárod szívedet, ízlelem benned a Végtelent. Szomjazlak, mert égő szférádul magaddal hoztad az eget S hazajár a mennyországba, kinek megfogtad a kezét. Jaj, szomjazlak, mert oly fönségesen kristálytiszta vagy, Hogy nem rejtőzik mögéd, hanem átlátszik rajtad az Isten." [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, 126. old.]