[07-03]

Mert hiszen a szeretetet nem kell sarkalni arra, hogy imádja Urát, imádja Istenét. Imádja a szeretet a természetben is az Istent, imádja a kinyilatkoztatásban; de az anyaszentegyház imádja főleg Krisztusban az Istent. Imádata az Oltáriszentség körül gyúlt lángra. Látjuk bár, hogy a földön járva elvétve talál imádókat; voltak vakok, kik látni kezdettek, és éppen azért, mert láttak, leomoltak az Úr Jézus lábaihoz. De a kereszténységnek nem lett liturgiája, csak az Oltáriszentség körül; nem lett közös Istentisztelete, csak az Oltáriszentség tiszteletében. Eltalálta a szerepét, mikor az Oltáriszentség előtt az Isten közvetlen jelenlétét úgy érezte, hogy már állni nem bírt lábain, térdre borult, leomlott a porba és imádta Őt, mert köztünk van, érezte. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szentségi Jézus előtt, 302. old.]