[07-18]

Van úgy, hogy szívünk vérzik, - van úgy, hogy szemünk könnyez, - van úgy, hogy lelkünk fáj vagy az emberektől, vagy az élet keresztjétől, vagy a szívnek megtagadott szenvedélyeitől: ilyenkor kell megállnunk, kezünket szívünkhöz szorítanunk s azt mondanunk: Szeretem az Istent teljes szívemből. Őt megbántani soha sem akarom s érte minden áldozatra kész vagyok. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 264. old.]