Dávid Péter
Márton Áron breviáriuma
Be kell vallanunk őszintén, mellünket verve, hogy a bajok felidézésében, amelyek a világra zúdultak és azt még fenyegetik, mindnyájan bűnösök vagyunk. Mi is támogattuk a hamisságot, Isten törvényeit megvetettük és talán segítettük is a vallás ellenségeinek a törekvéseit. Közöttetek is voltak, akik azt hitték és hirdették, hogy Isten a mai embernek nem való, s még többen voltak, akik úgy éltek, mintha nem is volna. S a rossz példa terjesztette a bűnt, ha a szülők nem tisztelték Istent, a gyermekek sem tartották kötelességüknek, hogy tiszteljék szüleiket; ha a felnőttek rossz életet folytattak, az ifjúság ezt látva, fékezés nélkül dobta magát az erkölcstelenségbe.