Az idő határkövénél nézzünk magunkba és adjunk számot az idők, életek és cselekedetek Ura által feltett kérdésekre: Megtettünk-­e mindent, amivel tartozunk Isten és felebarátunk iránt? Úgy él­tünk-­e, hogy életünket látva azokban, akik más utakon, az Egyházon kívül remélik és keresik a boldogulást, megbecsülő érdeklődés és vágy ébredjen vallásunk iránt? Segítettünk­-e testvéreinken, megéreztettük-­e velük az összetartásnak és tevékeny szeretetnek vigasz­taló és kitartásra biztató erejét?