Napjainkban az egyetemesen mindenkit megillető javak közé be kell emelnünk a tulajdon új formáit is, mint például a szabadalmakat, az algoritmusokat, a digitális platformokat, a technológiai infrastruktúrát és az adatokat. Egy olyan világban, ahol a nemzetek gazdagsága mindinkább a tudáson és a technológián múlik, ezeknek a javaknak a koncentrációja – vagyis ha megfelelő megosztás és hozzáférés híján csupán kevesek kezében összpontosulnak – olyan új egyenlőtlenséget szül, amely ellentmond a javak egyetemes rendeltetésének. Ez a folyamat tovább mélyíti a szakadékot a kirekesztettek és a befogadottak, azaz a digitális forradalom részesei és a perifériára szorulók között. #MagnificaHumanitas

***

Amikor a tőkeáramlásokról, a digitális platformokról, valamint az adatok és algoritmusok szabályozásáról döntünk, nem engedhetjük meg, hogy maroknyi szereplő önhatalmúlag diktálja a feltételeket. Ehelyett olyan együttműködési formákat kell kialakítanunk, amelyek tiszteletben tartják a globális közösség különböző szintjeit, és közös felelősséggel ruházzák fel őket a közjó iránt.

***

A digitális korban az igazságos társadalmi rend mindenkinek egyenlő esélyeket biztosít, óvja a társadalom legfiatalabb és legkiszolgáltatottabb tagjait, fellép a gyűlölet és a félretájékoztatás ellen, az adat- és technológiahasználatot pedig társadalmi felügyelet alá vonja. Így a meghatározó elv nem a puszta profitszerzés lesz, hanem az emberi méltóság és a mindannyiunkat szolgáló közjó.

***

Ahhoz, hogy megvédjük az embert a mesterséges intelligencia korában, újra át kell gondolnunk a közjó, a javak egyetemes rendeltetése, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elveit. #MagnificaHumanitas