[02-17]

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták: "Tizenkettőt." "És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: "Hetet." Erre újra megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?" Mk 8,14-21

Elmélkedés

A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni, s ez alkalmat ad Mesterüknek arra, hogy a "farizeusok kovászától" való óvakodásra intse őket. A tanítványok azonban félreértik a figyelmeztetést, ők a kenyérhiány miatt aggódnak, miközben ott van velük az, aki már ezreket is jóllakatott néhány kenyérrel.

Ez az evangéliumi szakasz nem csupán egy emlékeztető a kenyérszaporítás csodájára. Jézus kérdései mögött mélyebb tanítás rejlik: "Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?" Hogyan lehet, hogy nem értitek szavaimat és nem ismeritek fel cselekedeteim jelentőségét? A tanítványok ugyan Jézus közvetlen közelében vannak, mégis távol maradnak az igazi megértéstől. Látják a csodákat, de nem értik azok üzenetét.

A "kovász" a farizeusok képmutató vallásosságát és Heródes politikai számításait jelképezi, a romlás apró, alattomos kezdetét, amely áthatja és eltorzítja a hitet. Jézus nem a kenyér miatt aggódik, hanem a tanítványok szívének vaksága miatt. A valódi éhség nem a testé, hanem a léleké, éhség az igazságra és a hitre, vágyakozás Isten közelségére.

Jézus ma nekünk teszi fel a kérdést: "Még mindig nem értitek?" Nem elég Jézusról hallani vagy mellette lenni, hanem meg kell tanulnunk feltétel nélkül bízni benne, emlékezni arra, amit értünk tett, és óvakodni mindattól, ami megrontja szívünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Néha mi is a láthatókhoz ragaszkodunk és elfelejtjük, hogy te vagy mindennapi kenyerünk. Add, hogy ne a hiányainkat számolgassuk, hanem emlékezzünk gondoskodásodra! Tisztítsd meg szívünket minden képmutatástól, önzéstől és bizalmatlanságtól, amit a világ "kovászként" belénk akar hinteni! Adj nekünk látó szemet, halló fület és értő szívet, hogy felismerjünk téged életünk nehéz helyzeteiben is! Erősítsd hitünket, hogy ne felejtsük: te mindig velünk vagy!