A kegyelemmel ihletett lélek szemei megnyil­nak arra, hogy az élet tartalmát kitevő cselek­véseket, gondolatokat és érzelmeket – teremtmények helyett – az örök Istenre irányítsa. Ez nem szentimen­tális szeretet és érzelgősség, ami az idegeknek az éhsége, hanem a szellemnek az az igénye, ami a legnemeseb­bet, a legmagasztosabbat, az ember számára elérhető tökéletesség legmagasabb, legmerészebb tanait tuda­tosan és hősies erőfeszítések árán is akarja.