Kereszténynek lenni a politikában nem feltétlenül jelent nyílt vallásosságot. Sokkal inkább azt, hogy az ember engedi: a döntéseit az evangélium vezérelje – még azokat is, amelyeknél nem remélhet könnyű egyetértést.

***

Metaforikusan fogalmazva: a „digitális diadalmenet” korában a valóban közjóra irányuló politikai cselekvéshez vissza kell találnunk az „analóg” világhoz. Talán épp ez a valódi ellenszere annak a politizálásnak, amely gyakran csak kiabálásból és szlogenekből áll, miközben képtelen választ adni az emberek húsbavágó igényeire.

***

Tanítani annyit tesz, mint képessé tenni az embert a szívére való odafigyelésre, a belső szabadság megélésére és a kritikai gondolkodásra. Ebben a folyamatban hit és értelem nem hagyja figyelmen kívül egymást, és nem is állnak szemben: útitársaknak kell lenniük az igazság alázatos és őszinte keresésében.