[06-18]

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."


Elmélkedés:

Jézus arra tanít bennünket, hogy imádságunk ne üres szóáradat, hanem lelkünk kitárulkozása legyen az Atya előtt. A pogányok sok beszéddel akarták elérni isteneik figyelmét. Jézus viszont azt mondja: "mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt." Ez nem azt jelenti, hogy ne szóljunk Istenhez, hanem hogy ne akarjuk kierőszakolni a figyelmét, mert ő már eleve figyel ránk.
A Miatyánk egyrészt minden imádság mintája, másrészt az imádság lelkületének iskolája. Nem önmagunkkal kezdjük, hanem Istennel: "Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod..." A keresztény ember első vágya nem az, hogy a saját akarata teljesüljön, hanem hogy Isten legyen jelen a világban és az ő személyes életében. Az igazi imában mindig Istenre és nem önmagunkra figyeljünk.
Aztán jönnek a mindennapi kérések: a kenyér, a megbocsátás, a gonosztól való védelem. Mindez arra tanít, hogy merjünk gyermeki bizalommal fordulni Istenhez, nemcsak a lelki javakért, hanem testünk szükségleteivel is. Nincs túl kicsi vagy túl profán kérés: az Atya gondviselőnk a mindennapokban.
A legnagyobb kihívás talán ez: "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Aki valóban átéli Isten irgalmát, az képtelen gyűlölettel nézni a másik emberre. A Miatyánk tehát nemcsak ima, hanem út, amely Isten felé vezet, és közben átformál minket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Atyám, aki a mennyekben vagy, taníts engem egyszerű, őszinte szívvel imádkozni, hozzád fordulni! Ne akarjak szavakkal hatni rád, hanem hallgatni tanuljak, bízni benned, mint gyermek az apjában. Segíts, hogy a te neved legyen fontos számomra, ne a saját dicsőségem! Add meg a mindennapi kenyeret, és még inkább a bocsánat ajándékát, hogy megbékéljek másokkal és önmagammal! Ne engedd, hogy elforduljak tőled, hanem mindig visszatérjek a te ölelő szeretetedbe!