Azok a nagy pillanatok, amikor az ember ki tudja mondani: "Meg tudok én enni három vacsorát is estére, de csak egyet fogok, bőven elég az nekem, a többit meg szétosztom a nélkülözők között." Persze ez nemcsak az ételre igaz, hanem mindenre. Ahogyan a szeretet parancsa sem tesz kisebbé, úgy a szegénységé sem. Miért tenném be magamat élő múmiaként egy kriptába?