[07-14]

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.


Elmélkedés:

Jézus feddő szavakat intéz a mai evangéliumban a közöny városaihoz. Korozain, Betszaida és Kafarnaum olyan helyek, ahol Jézus korábban tanított, gyógyított, csodákat tett, de mégsem változott meg az ott élők szíve. Jézus nem haraggal, hanem szomorúsággal szól hozzájuk, mert a bűnbánat, a megtérés elmaradt. Még a csodák sem mozdították meg mindenki szívét.
Önvizsgálatra hív minket ez a rész. Hányszor kapunk Istentől kegyelmi segítséget, lelki javakat, de nem vesszük komolyan? Hányszor szólít meg minket Isten, de mi nem válaszolunk, nem változunk. A kegyelem érkezik, de ha nem válik bennünk cselekvéssé, megtéréssé, akkor valójában veszélyes közöny uralja lelkünket. A legnagyobb veszély az a fajta hitetlenség, amely már semmin sem tud csodálkozni.
Jézus figyelmeztet, felelősségérzetünket akarja felébreszteni. Ne legyünk farizeusok! Ne higgyük azt, hogy tökéletesek vagyunk! Ne gondoljuk azt, hogy nincs szükségünk megtérésre!
Egy ember, aki őszintén megtér, környezetére is hatással van. Ma Jézus nem a múlt városaira mutat, hanem a saját "belső városainkra": a szívem Korozainjára, ahol Isten szava elhangzik, de nem születik válasz; a lelkem Kafarnaumjára, ahol Jézus jelen van ugyan, de a változás késik. Itt az idő végre komolyan venni a felszólítást. Jézus várja megtérésünket, bűnbánatunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hányszor szólítottál már, és én csak hallgattam, de nem indultam el. Köszönöm, hogy újra szólsz, és nem fáradsz bele, hogy megérintsd a szívemet. Add, hogy ne váljak érzéketlenné kegyelmedre! Bánom, hogy sokszor csak szemléltem csodáidat, de nem engedtem, hogy bennem is változást hozzanak. Tisztítsd meg szívemet, és adj élő hitet! Ne engedd, hogy a közöny gyökeret verjen bennem! Adj szívembe őszinte, szeretetből fakadó bűnbánatot!

Jézus feddő szavakat intéz a mai evangéliumban a közöny városaihoz. Korozain, Betszaida és Kafarnaum olyan helyek, ahol Jézus korábban tanított, gyógyított, csodákat tett, de mégsem változott meg az ott élők szíve. Jézus nem haraggal, hanem szomorúsággal szól hozzájuk, mert a bűnbánat, a megtérés elmaradt. Még a csodák sem mozdították meg mindenki szívét.
Önvizsgálatra hív minket ez a rész. Hányszor kapunk Istentől kegyelmi segítséget, lelki javakat, de nem vesszük komolyan? Hányszor szólít meg minket Isten, de mi nem válaszolunk, nem változunk. A kegyelem érkezik, de ha nem válik bennünk cselekvéssé, megtéréssé, akkor valójában veszélyes közöny uralja lelkünket. A legnagyobb veszély az a fajta hitetlenség, amely már semmin sem tud csodálkozni.
Jézus figyelmeztet, felelősségérzetünket akarja felébreszteni. Ne legyünk farizeusok! Ne higgyük azt, hogy tökéletesek vagyunk! Ne gondoljuk azt, hogy nincs szükségünk megtérésre!
Egy ember, aki őszintén megtér, környezetére is hatással van. Ma Jézus nem a múlt városaira mutat, hanem a saját "belső városainkra": a szívem Korozainjára, ahol Isten szava elhangzik, de nem születik válasz; a lelkem Kafarnaumjára, ahol Jézus jelen van ugyan, de a változás késik. Itt az idő végre komolyan venni a felszólítást. Jézus várja megtérésünket, bűnbánatunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hányszor szólítottál már, és én csak hallgattam, de nem indultam el. Köszönöm, hogy újra szólsz, és nem fáradsz bele, hogy megérintsd a szívemet. Add, hogy ne váljak érzéketlenné kegyelmedre! Bánom, hogy sokszor csak szemléltem csodáidat, de nem engedtem, hogy bennem is változást hozzanak. Tisztítsd meg szívemet, és adj élő hitet! Ne engedd, hogy a közöny gyökeret verjen bennem! Adj szívembe őszinte, szeretetből fakadó bűnbánatot!