A Katolikus Egyetem a digitális forradalom korában az új humanizmus úttörőit formálhatja ki. Ez szolgálat az igazság és az egész emberiség felé. Ezen áldozatos nevelői munka híján a domináns mintákhoz való passzív alkalmazkodást könnyen összetéveszthetjük a szakértelemmel, a szabadság elvesztését pedig a fejlődéssel. #ApostoliÚt #Kamerun

***

A meggyőzésre tervezett digitális környezetben az interakciókat annyira tökélyre fejlesztik, hogy az már feleslegessé teszi a valódi találkozást; a hús-vér emberek mássága semmivé foszlik, a kapcsolatok pedig puszta funkcionális válaszreakciókká silányulnak. Kedves barátaim, ti azonban valóságos személyek vagytok! Magának a teremtett világnak is teste, lélegzete és élete van, amelyre oda kell figyelnünk, és amelyet oltalmaznunk kell.

***

Amikor a szimuláció válik normává, az gyengíti az emberi tisztánlátás képességét. Emiatt társadalmi kötelékeink önmagukba záródnak, olyan önmagukra mutató köröket alkotva, amelyek többé nem engedik, hogy szembesüljünk a valósággal. Így buborékokban kezdünk élni, elszigetelve egymástól. Fenyegetve érezzük magunkat bárkitől, aki más, mint mi, és elszokunk a találkozástól és a párbeszédtől. Ezáltal pedig teret nyer a polarizáció, a konfliktus, a félelem és az erőszak. Itt már nem csupán a tévedés kockázatáról van szó, hanem arról, hogy alapjaiban változik meg az igazsághoz fűződő viszonyunk.

***

Mindenkinek jut kenyér, ha mindenki kap belőle. Mindenkinek jut kenyér, ha azt nem harácsoló, hanem adakozó kézzel vesszük el. Így az étel bőséges volt. Nem a szükség miatt porciózták ki, nem viszályban orozták el, nem...

***

Minden szolidáris tett és megbocsátás, minden jóra irányuló erőfeszítés egy-egy falat kenyér a gondoskodásra szoruló emberiség számára. Ám önmagában ez nem elég: a testet fenntartó étel mellé ugyanolyan felebaráti szeretettel kell társulnia a lélek táplálékának is – egy olyan tápláléknak, amely éltet bennünket.