Embertársunk sorsát a magunk sorsának kell tekintenünk; nemcsak szóval, hanem tettek­kel is; nemcsak vasárnap, hanem hétköznapokon is; nemcsak a templomban, hanem a családban, a tömb­házakban, a munkahelyünkön és közéleti tevékenysé­günkben is.