A társadalom nagy elfordulása Istentől nem mehetett volna végbe a mi közreműködésünk és mulasztásunk nélkül. Vallottuk és valljuk, hogy keresz­tények, istenhívők, az igaz hit és vallás követői vagyunk, kereszténységünk azonban nagyobbára felszínes, külső­ségekben megnyilvánuló kereszténység volt. Keresztény mivoltunkat gyakran úgy lobogtatjuk, mint valami al­kalmi zászlót, a kereszt tanításáról, Istennek mindenütt való jelenlétéről, a hit és a vallás parancsairól azonban megfeledkezünk. Hirdettük és hirdetjük, hogy Krisztus az életünk és a társadalmak életének a királya, de el­néztük, hogy a tanításának sarkalatos tételeit a törvé­nyek szelleméből és a közéletből elsikkasszák.