Szeretném, ha ma együtt elkezdenénk felépíteni a megbékélés kultúráját. Találkoznunk kell egymással, be kell gyógyítanunk sebeinket, és meg kell bocsátanunk a vétkeket – azokat is, amelyeket elkövettünk, és azokat is, amelyeket nem, de amelyek következményeit még mindig hordozzuk. Nincsenek ellenségek – csak testvérek és nővérek. Amire szükségünk van, azok a megbékélés gesztusai és politikái.

Ferenc pápa által emlegetett „közöny globalizációja” mostanra mintha a tehetetlenség globalizációjává vált volna. Az igazságtalansággal és az ártatlan szenvedéssel szembesülve egyre tudatosabbak vagyunk – de fennáll a veszélye annak, hogy nem teszünk semmit, mert elönt minket a tehetetlenség érzése. A történelem azonban az alázatosak, az igazak és a vértanúk által menekül meg, bennük ragyog fel a jóság, bennük marad fenn és születik újjá az emberiség.

Olyan sok áldozat van – anyák, gyermekek –, akiknek kiáltása a Mare Nostrum mélyéről száll fel, nemcsak az égbe, hanem a mi szívünkbe is. Sok migráns testvérünk és nővérünk pihen #Lampedusa földjében, mint a magok, amelyek arra várnak, hogy kicsírázva új világot hozzanak.

A testvériség a legigazibb neve a közelségnek. Azt jelenti, hogy újra felfedezzük a másik arcát. A hívők számára ez a Titok felismerését jelenti: Isten képmását a szegény, a menekült, sőt még az ellenfél arcában is. #EmberiTestvériség