A Mester vándorútra indult az egyik tanítványával. A falu szélén belefutottak a kormányzóba, aki azt hitte, hogy a falu nevében jöttek őt köszönteni.

- Igazán nem kellett volna, hogy zavartassátok magatokat a köszöntésemmel.

- Téved, fenség - mondta a tanítvány. - Mi vándorúton vagyunk. De ha tudtuk volna, hogy jön, még nagyobb gonddal készültünk volna köszöntésére.

A Mester nem szólt egy szót sem. Estefelé azt mondta:

- Miért kellett neki megmondanod, hogy nem őt jöttünk köszönteni. Nem láttad, hogy mennyire zavarba jött?

- Ha nem mondtuk volna meg az igazat, nem vétkeztünk volna avval, hogy becsaptuk őt?

- Nem mi csaptuk volna be - mondta a Mester. - Ő csapta volna be saját magát.