[08-22]

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.


Elmélkedés:

Jézus egy mindig időszerű témáról beszél a mai evangéliumban, a vallási és erkölcsi tekintély kérdéséről. A farizeusok és írástudók élete nincs összhangban tanításukkal: tanítják ugyan, de maguk nem teszik. Ez a kijelentés világít rá a vallásosság egyik legnagyobb veszélyére, a képmutatásra
Jézus szavait tekintsük figyelmeztetésnek, amely azoknak szól, akik valamilyen vezető szerepet vállalnak az Egyházban, a közösségben, a családban. A tanítás értéke nem a szavakban, hanem az élet példájában van. Aki valóban Isten embere akar lenni, annak nem a külső elismerést kell várnia, hanem a belső hűségét kell felmutatnia. A keresztény vezetés mindig szolgálat, és a valódi nagyság abban áll, hogy valaki oda tud hajolni másokhoz.
A keresztény élet nem uralkodásról, hanem lemondásról, nem dicsőségről, hanem odaadásról szól. Aki első akar lenni, annak meg kell tanulnia utolsónak lenni. Ez Isten országának rendje, ahol a legmélyebb alázat a legnagyobb érték.
Jézus élete ennek a példája. Ő, aki valóban Mester, Atya és Tanító, nem félt térdet hajtani, megmosni tanítványai lábát, vállalni a megváltás szolgálatát a kereszten. Ez az a nagyság, amelyből valódi tekintély fakad. A keresztény ember - legyen vezető vagy egyszerű tanítvány - akkor hiteles, ha nem magát hirdeti, hanem Krisztust.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Taníts alázatra, hogy ne saját hírnevemet akarjam növelni, hanem a te dicsőségedet mozdítsam elő szolgálatommal! Őrizd meg szívemet a képmutatástól, az elismerésvágytól, és segíts, hogy mindig a szolgáló lelkület legyen bennem! Add, hogy ne akarjak első lenni, hanem engedjem, hogy te vezess a legjobb helyre, oda, ahol mások javára élhetek!

Jézus egy mindig időszerű témáról beszél a mai evangéliumban, a vallási és erkölcsi tekintély kérdéséről. A farizeusok és írástudók élete nincs összhangban tanításukkal: tanítják ugyan, de maguk nem teszik. Ez a kijelentés világít rá a vallásosság egyik legnagyobb veszélyére, a képmutatásra
Jézus szavait tekintsük figyelmeztetésnek, amely azoknak szól, akik valamilyen vezető szerepet vállalnak az Egyházban, a közösségben, a családban. A tanítás értéke nem a szavakban, hanem az élet példájában van. Aki valóban Isten embere akar lenni, annak nem a külső elismerést kell várnia, hanem a belső hűségét kell felmutatnia. A keresztény vezetés mindig szolgálat, és a valódi nagyság abban áll, hogy valaki oda tud hajolni másokhoz.
A keresztény élet nem uralkodásról, hanem lemondásról, nem dicsőségről, hanem odaadásról szól. Aki első akar lenni, annak meg kell tanulnia utolsónak lenni. Ez Isten országának rendje, ahol a legmélyebb alázat a legnagyobb érték.
Jézus élete ennek a példája. Ő, aki valóban Mester, Atya és Tanító, nem félt térdet hajtani, megmosni tanítványai lábát, vállalni a megváltás szolgálatát a kereszten. Ez az a nagyság, amelyből valódi tekintély fakad. A keresztény ember - legyen vezető vagy egyszerű tanítvány - akkor hiteles, ha nem magát hirdeti, hanem Krisztust.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Taníts alázatra, hogy ne saját hírnevemet akarjam növelni, hanem a te dicsőségedet mozdítsam elő szolgálatommal! Őrizd meg szívemet a képmutatástól, az elismerésvágytól, és segíts, hogy mindig a szolgáló lelkület legyen bennem! Add, hogy ne akarjak első lenni, hanem engedjem, hogy te vezess a legjobb helyre, oda, ahol mások javára élhetek!