Az Oltáriszentség figyelmeztet leghatalma­sabban, hogy micsoda szennygödör, micsoda irtózatos emésztőverem lehet az ember! Döbbenve, ir­tózattal kell gondolnunk arra, hogy a szenvedélyeknek és felkavart szennynek micsoda feneketlen örvényei ka­varoghatnak bennünk, ha Istent – nyersen fejezem ki magam – nyom nélkül el tudják nyelni; a cinikus, a vigyorgó kutyatermészetnek milyen túlzásai lehetsége­sek, ha Istent is kíméletlenül szét tudjuk marcangolni; a magasabb vágyak és életigények milyen abszolút ta­gadására, elvetésére vagyunk képesek, ha az istenség legbensőbb és legvalóságosabb érintkezését is sem­mibe tudjuk venni?