A halálos ágyán fekvő Mester hetekig kómában volt. Egy nap aztán hirtelen kinyitotta a szemét, s meglátta kedvenc tanítványát.

- Ugye, sohasem távozol az ágyam mellől? - kérdezte gyengéden.

- Nem, Mester. Képtelen vagyok rá.

- Miért?

- Mert te vagy a fény az életemben.

A Mester nagyot sóhajtott:

- Úgy elkápráztattalak, fiam, hogy még most is képtelen vagy látni a fényt magadban?